Újra nekiveselkedem a blog írásnak! Jártam egy jobb agyféltekés író tanfolyamon, hogy könnyedén, lazán tudjak írni. Két napos tanfolyam volt, ahol valóban tapasztalatot szereztem az íráskészségemről, az ötletességemről, no meg arról is, hogy nem könnyen engedem át magam a jobb agyféltekém vezetésének.

Ha EMK-val akarom kifejezni, akkor mi is történt? Ott volt például egy fotó. Egy parkban 4 már nem egészen fiatal hölgy ült, az egyik beszélt, a másik három hallgatta, előttük egy kutya feküdt. A feladat az volt, hogy írjunk a képről. Tehát tudtam mi a feladat, és igyekeztem elkezdeni az írást.

"Nem akarok száraz szöveget írni",
"fogalmam sincs mit írjak",
"tiszta ciki, hogy még hozzá sem kezdtem,"

ahogy ezeket gondoltam, egyre feszültebb lettem, idegesebb, nyugalomra lett volna szükségem, lazaságra, könnyedségre, bizalomra, hogy el tudom engedni magam. és megengedem, hogy megszülessen az ötletem. Ha mindezt tudatosítom magamban, akkor már csak a 4. lépés, a kérés megfogalmazása tehette volna teljessé az EMK mondatomat. Kérhettem volna magamtól, hogy mondjam meg, hajlandó vagyok-e becsukni a szemem, figyelni a légzésemre.

Ó, igen ez nagyon jó kérés lett volna, és nagy valószínűséggel meghozta volna számomra a nyugalmat. Aztán innen mehettem volna tovább a nyitottság, könnyedség felé, ami utat ad a kreativitáshoz, az ihletettséghez. :-)

Az igazság az, hogy ha nem is tudtam ott ilyen módon megfogalmazni az EMK  lépéseket szépen egymás után, valahogy mégis eljutottam a történetem elkezdéséhez. A leginkább az segített, amikor eldöntöttem, hogy leírom az első mondatot, ami ez volt:

" Igen-igen, ők négyen, minden héten találkoznak, minden évszakban meg van a hely, ahol leülnek és csak beszélnek és beszélnek."