Ennyi ideje tag

8 év 11 hónap
Beküldő: Strasser Katalin |

Nahát, immár 26 éve, hogy megismerkedtem az EMK-val, az Erőszakmentes kommunikációval. Késő ősz volt, lassan inkább tél, néhány hónappal azelőtt fejeződött be egy 7 éves kapcsolatom. 
Ahogy most felidézem, tisztán látom, ahogy elkezdődött, elindult az új kapcsolatom, amit ezúttal az EMK-val alakítottam ki.  Eleinte óvatosan közeledtem, eljártam a találkozókra, ahol beszélgetések, egymással való ismerkedések közben kezdtem megtudni, hogy az EMK azzal foglalkozik, hogy az automatikus működésünk helyett, a reakciónk helyett, cselekedjünk, kommunikáljunk tudatosan. Vegyük észre, hogy van választásunk, hogy mi döntjük el mit és mikor mondunk, hogy kifejezzük-e, és hogyan fejezzük ki magunkat.

Elmesélem mi is történt velem a napokban, hogy konkrét példán mutassam meg, számomra mit is jelent a tudatos választás a gyakorlatban. Egyúttal azt is szeretném láthatóvá tenni, hogy ugyan 26 évvel ezelőtt már tudtam, megértettem, hogy az automatikus reakció helyett, érdemes megállni, figyelni, hogy mi zajlik bennem éppen, hogy érzem magam, mire lenne szükségem abban a pillanatban, és azután tenni, vagy mondani valamit, mégis a konkrét helyzetben segítségemre volt, támogatást kaptam abból, amit éppen olvastam.

Szóval felszálltam a buszra, leültem egy kettős ülésre egy srác mellé. Egy perc sem telt el, amikor kellemetlen szagot éreztem, Megláttam egy üres napsütötte ülést, és átültem oda. Igen ám, csakhogy itt, az előttem lévő ülésnél teljesen nyitva volt az ablak, és menet közben nagyon fújta a szél a fejemet. Egy ősz hajú idősebb hölgy ült előttem, felmerült, hogy szóljak neki, de azután lebeszéltem magam róla. Gondoltam "biztosan neki kell a friss levegő", meg azt, hogy "nem olyan nagy gond, kibírom", talán még azt is "nem akarom zavarni". Elővettem a könyvem elkezdtem olvasni.  A menetszél kifejezetten kellemetlen volt, amikor álltunk a megállóban igyekeztem felmelegedni, élvezni a napsütést. 
Amiről éppen olvastam, hogy van egy belső irányító rendszerem, amit érdemes használnom a diszharmónia felismerésére, vagyis itt arra, hogy felismerjem, a gondolataim nem állnak összhangban vágyammal, és emiatt kellemetlenül érzem magam. Ahogy észreveszem a kellemetlen érzést magamban, - azt írja, - kérdezzem meg magamtól: "Milyen gondolat, szó, vagy tett váltotta ki belőlem ezt az érzést?" Ezt követően fogalmazzam meg magamnak, hogy mit akarok a szóban forgó üggyel kapcsolatban! Mi az amire szükségem van? Ezután pedig - írja a könyv - és ez a legfontosabb, beszéld meg, mondd el a többieknek!

Az olvasottak nyomán meg is fogalmaztam magamnak, hogy szeretném teljes mértékben élvezni az utazást, a napsütést, és hogy csak enyhén érjen a menetszél. Ezután felálltam, az ősz hajú hölgyhöz fordultam és megkérdeztem tőle: "Nem bánja, ha kicsit beljebb csukom az ablakot?" Rám nézett, és azt mondta, nem bánja. Sőt ahogy az ablak már csak résnyire volt nyitva, még megkérdezte: "Így jó lesz?" "Igen, persze." mondtam és boldogan visszaültem a helyemre.

Ennyi a csodás történetem! :) Tényleg nem kellett mást tennem, mint észre venni a diszharmóniát magamban, beazonosítani, hogy milyen gondolataim váltják ki a kellemetlen érzést, egyértelműen megfogalmazni mit szeretnék, és azt kifejezni, elmondani kérni attól, akit érint. Ami különösen tetszik, hogy észrevettem, tudatosítottam, hogy nem érzem jól magam, és hogy tehetek magamért, tehetek a magam jóllétéért, és tettem érte. Sőt, van még valami ami fontos számomra! Tudom, hogy sokszor ugyan észreveszem, hogy kellemetlenül érzem magam, tudatosítom a gondolataimat, és azután mégsem fejezem ki magam, nem mondom el a többieknek, hogy mit szeretnék. Ellenben most, megtettem! Hurrá!

Ha szeretnéd te is közelebbről megismerni az EMK gondolkodás módját, vágysz rá, hogy jobban megértsd a magad és mások működését, szívből ajánlom neked az induló EMK tréningeket. Itt a web oldalamon megtalálod a részleteket róla az Aktuális programok oldalon, és tudsz jelentkezni is itt: Jelentkezés

Szép őszi napokat kívánok!

Kati