A halászkirály legendája
Természetesen Terry Gilliam szenzációs filmjéről van szó. Már nem először láttam most, és mondhatom, hogy nagyon megfogott már az első alkalommal is. Számomra sokmindenről szól ez a film. Benne van a társadalom kritikája, az egyéni felelősség kérdése, nekünk embereknek az egymáshoz való viszonyunk, a szeretet jelenléte, mint mozgató rugó.
Ami most kiemelkedő volt számomra, az Perry félelmével való találkozásom, vagy pontosabban a magam viszonya a félelemhez, ami által egy mélyebb megértéshez, felismeréshez jutottam.
A félelem Perry esetében ebben a Vörös Lovagban testesül meg.
A filmben Perryvel jókedélyű, szinte bolondos, aranyszívű, a maga elvarázsolt világában élő hajléktalanként találkozunk. Valahányszor azonban emlékképek törnek fel a múltjából, amikor professzor volt az egyetemen, és boldog szerelemben élt gyönyörű párjával, összekucorodik és kicsi gyermekként jajong fájdalmasan. Ilyenkor ugyanis megjelenik a Vörös Lovag, akivel meg kellene küzdenie. Ám Perry a menekülést, vagy a lovag elkergetését választja, mert nem tud még szembenézni az őt ért tragédiával. Nem akar emlékezni rá, hogy a szeretett lányt lelőtték, és az ő karjaiban halt meg, aminek következtében Perry elméje elborult és ő belemenekült a maga kitalált világába.
Igen, ezt tapasztalom magamon is, hogy ami fájdalmas, azt igyekszem elkerülni. Ami félelemmel tölt el, arról elfordítom a tekintetem. Mintha azt gondolnám, nem akarok a fájdalmammal, félelmemmel foglalkozni, hiszen az szenvedést okoz nekem. Én pedig nem szenvedni akarok, hanem jól akarom magam érezni.
Igen ám, csakhogy úgy tűnik ez a stratégia nem hozza meg a hozzáfűzött reményemet. Azt veszem észre, hogy egyre gyakrabban kényszerülök kikerülni a megjelenő nehézségeket.
No, és akkor hogyan is néz ki a szembenézés EMK módon? Nekem mostanság az a gondom, hogy szeretnék elégedett lenni magammal, merthogy nem vagyok az! A megfigyelésem az, hogy szeretnék elvégezni egy munkát.. A nap elején, reggel, még ötleteim is vannak, hogy mit fogok csinálni, aztán azt veszem észre, hogy már jócskán az ebéd után, a késő délutáni órákban járunk, és én nem csináltam meg, amit szerettem volna. Lássuk akkor, hogy miket csináltam! Olvastam, elmentem futni, be is vásároltam, rendet tettem a lakásban, egy-két apróságot megvarrtam, megfőztem az ebédet, szóval csupa hasznos dolgot.
Amiért mégsem tudok elégedett lenni, mert nem azt csináltam, amit fontosnak tartok, emiatt pedig nem elégült ki valamelyik szükségletem. Melyik is? Mivel nem tettem meg amit elterveztem, csalódott vagyok, és az önbecsülés iránti szükségletem nem elégült ki.
Ahogy visszagondolok a napomra, úgy látom, hogy valójában azért nem ültem le és csináltam meg az eltervezett munkát, mert féltem, hogy nem tudom "elég jól" megcsinálni. Így aztán én is elmenekültem az én Vörös Lovagom elől, és nem néztem szembe vele.
Akkor lássuk csak most, hogyan is megy az önmagunkkal való Erőszakmentes, együttérző kommunikáció! Tehát, amikor nem csinálom meg az előzetesen fontosnak tartott munkát, akkor félelem jelenik meg bennem, és szeretném biztonságban tudni magam. Emiatt csinálok olyan dolgokat, amik már ismertek számomra, és bízom benne, hogy minden gond nélkül elvégzem.
Ahogy továbbra is együttérzéssel fordultam magamhoz, rájöttem, hogy a biztonságérzetemet szolgálja az is, ha ráhangolódom, rákészülök az olyan tevékenységemre, amik újdonságok. Aztán az is segítséget jelent, ha kitűzöm az időpontját a munkám kezdetének.
Ennek az önmagammal való együttműködésnek köszönhetem, hogy megszületett ez az írás! És az elégedettségem is! :-))
Visszatérve a filmre, végül Perry is szembe nézett a fájdalmas múltbeli esményekkel, és eljutott az igazi belső békéhez, a gyógyuláshoz.