Katával beszélgetni MÁS.
Egy Barátnővel (szigorúan így nagybetűvel) mindent meg lehet beszélni. Nincsenek tabu témák, figyel rád, ellát jó tanácsokkal, meghallgat, együtt sír, vagy nevet veled. Mégis, sokszor a problémám nem oldódik meg. Az ő tanácsai, megoldásai nekem nem segítenek.
Katával beszélgetni olyan, mintha haza érkeznél. Haza, azaz saját magadhoz. Nem sír velem együtt. Nem mond véleményt, pláne nem oszt tanácsokat. Nagyon erős figyelmet és rá(m)hangolódást érzek. Nem, nem egy pszichológus ágyán fekszem, ahol szinte csak én beszélek. Beszélgetés folyik, mégis haladunk valamerre. Érzem, hogy terelgetve vagyok, de ez nagyon jó érzés, hiszen sokkal könnyebb egy úton egy társsal végigmenni, főleg, ha az az út esetleg rögös, vagy nehéz. Nehéz feltárni egy probléma, konfliktus esetében a saját érzelmeinket, szükségleteinket. Katával együtt sikerül. És ha idáig eljutunk, akkor már könnyebb megtalálni azt a megoldást, ami közelebb visz a szükségleteim kielégítéséhez, és az örömhöz, ami evvel jár. Soha nem jöttem el tőle valamilyen „ajándék” nélkül. Ez az ajándék lehet egy felismerés, hála, egy ötlet, vagy megkönnyebbülés.
Egy mondattal kifejezve azt mondanám: Katától kulcsot kapok konfliktusaim kezeléséhez, önmagam és mások megértéséhez, és így az örömtelibb élethez.
Életed: tarka pergő kép a leplen, a főszemély is, a néző is te vagy; a lámpa kigyúl, a kép tovalebben, hogy fényben felocsúdj, vagy felriadj.