„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” – Saint-Exupéry

Az informatika korában egyre több ember kommunikál egyre gyorsabban és egyre rosszabbul. A gyors megoldások világában azt kockáztatjuk, hogy elvesztünk valami bensőséges és igaz dolgot, valamit, ami olyan fontos, hogy minden más könnyen kilátástalanná válhat nélküle: a találkozást. Két emberi lény igazi találkozását színjáték, álarc nélkül, élősködő félelmeink, előítéleteink nélkül, amikor nem nehezedik ránk megszokott körülményeink, régi reflexeink súlya, és kiszabadulhatunk telefonjaink, tévéképernyőink és monitoraink világából.

Thomas d'Ansembourg: Elég a kevességből, legyél igaz!

Ez a valódi találkozás pedig csak két teljes és igaz ember kommunikációjában valósulhat meg, amikor egyik sem akar megfelelni a másiknak, nem akar tetszeni, nem akarja mindenáron, hogy szeressék, hogy kedvesnek tartsák. A fő kérdés tehát az, hogy miként maradhatunk hűek önmagunkhoz, miközben a másikkal vagyunk, vagy megfordítva: hogyan legyünk a másikkal úgy, hogy közben önmagunk maradunk? Hogyan fejezhetjük ki az igazunkat úgy, hogy közben tiszteljük a másikat és önmagunkat?

Ezekre a kérdésekre kínál választ Thomas d’Ansembourg könyvében, amelyből megtanulhatjuk, hogyan programozhatjuk újra önkifejezésünk módját az erőszakmentes kommunikáció segítségével. A folyamat végére örömmel tapasztalhatjuk, hogy közelebb kerültünk mind másokhoz, mind pedig önmagunkhoz, nyitottabbá váltunk a világ dolgaira. Mert ez a módszer nem csupán a kommunikációnk módját változtatja meg, hanem az egész világlátásunkat is, hiszen épp ez a lényege – hogy szeressük a másik embert, hogy merjük szeretni önmagunkat, és szeressük az életet a maga teljességében.